A közszolgálati bizonytalanságról az orvosi kamara

Alig több, mint egy hónap van hátra március 1-ig. Jelen ismereteink szerint ez a határpont: e napon az eddig érvényben lévő egészségügyi közalkalmazotti szerződések és munkaviszonyok megszűnnek, helyettük – amennyiben a munkavállalók az új szerződéseket aláírják – az új,  egészségügyi szolgálati munkaviszony lép életbe, olvasható a MOK honlapján.

Mivel ezen új  munkaviszony egyben az alapbérek jelentős növekedésével is jár, a döntésnek egyszerűnek és egyértelműnek kellene lennie.

Mégsem az.

Egyrészről - noha a 2020. évi C. Törvény 19.9. (3) szakasznak betűjét betartva a leendő munkavállalóknak legkésőbb 30 nappal a szerződés életbe lépését megelőzően meg kellene ismerniük annak minden részletét, s erre már alig néhány nap maradt – mindezidáig rengeteg részlet homályos. Márpedig az ördög jó eséllyel ezen részletekben lakozik majd.

Az elmúlt napokban a különböző intézményvezetőktől a dolgozókhoz érkező levelekből az elég világosan látszik, hogy az eddigi munkahelyi pótlékok, hosszas harcokkal, szervezéssel, akár nyomásgyakorlással elért különalkuk 2021 január elsejétől visszavonásra kerülnek. 

Ez egyrészről érthető, hiszen az alapbér megemelésével részben okafogyottá váltak. Másrészről viszont – pusztán az alapbér egyforma megemelése által – a különböző munkahelyek közötti, olykor igen jelentős terhelés és felelősségbeli különbségek nem tűntek el, az eddigi hiányszakmák nem töltődtek fel egyik napról a másikra új, lelkes dolgozókkal. 

Hogy a példánál maradjunk, a szakma szeretetének és szépségének hangoztatásán felül is motiválni kellene valahogy egy tapasztalt ortopéd-traumatológust, hogy továbbra is az összetört baleseti sérültek véres-stresszes éjszakai ellátását válassza mondjuk a jóval nyugalmasabb, nappal 8 órában végezhető ortopédiai szakrendelés helyett. 

Ügyeletek, túlórák és díjazásuk. Ennek egyik eszköze lehet továbbra is az ügyeleti és túlóradíjak közötti különbség. Ezek meghatározását az új törvény lényegében a most létrehozott új pozíció, az OKFŐ kezébe adta – ő azonban mindezidáig semmilyen módon nem nyilatkozott a kérdésről. Márpedig a feladat összetett és nagy jelentőségű. Komoly súlyozást, összevetéseket, valamint a munkáltatókkal, munkavállalókkal és képviseleti szerveikkel való alkufolyamatot igényelne – mely legjobb tudomásunk szerint el sem kezdődött. Ha az ügyleti és túlóradíjakat nem sikerül jól meghatározni, az egyes dolgozóknál akár az eddigi közalkalmazotti jövedelmük csökkenését is eredményezheti, de mindenképpen a nagy ügyeleti és stresszterheléssel járó munkakörök további elhagyására motivál majd, akár ellehetetlenítve kórházak, intézetek működését. 

Plusz 20%. A törvény magában foglalja a bértáblától pozitív irányba 20%-kal való eltérés lehetőségét munkáltatói döntés alapján. Így elvileg ez is lehetőséget teremt a munkahelyek és dolgozók közötti differenciálásra. 

A probléma az, hogy az odaítélés szempontjait a törvény nem határozza meg, azok igen szubjektívek lehetnek, de leginkább, hogy az eddigi kérdéseinkre kapott válaszok alapján a törvényalkotó túl sok különbséget kíván ezzel a 20%-os többletlehetőséggel lefedni. A teljesség igénye nélkül:

Ha valaki egészen kiválóan dolgozik, plusz feladatokat vállal, részt vesz a helyi protokollok megalkotásában, az ifjabbak képzésében – innen jutalmazható.

Ha valaki olyan munkakörben teljesít, melyben aktívan használja sok munkával megszerzett második vagy harmadik szakvizsgáját is – innen dotálható. 

Ha valaki éveket töltött egy – bizonyos vezetői munkakörökben máig feltételt jelentő – PhD fokozat megszerzésével – munkáltatói döntés alapján innen remélhet magasabb anyagi megbecsülést.  (Későbbiekben még lesz róla szó, de azzal kapcsolatban is felmerült kérdés, a PhD megszerzésére fordított évek egyáltalán beleszámítanak-e az egészségügyi munkaviszonyba az alapbér meghatározásakor. Amennyiben nem, az új rendszer voltaképpen demotivál a tudományos fokozat megszerzésére, illetve kevesebb fizetéssel bünteti azokat, akik 3-5 évig az orvostudományt kutatták.)

Ha valaki részlegvezetést, egyéb plusz feladatot vállal, vagy „csak” hatalmas stressznek, terhelésnek kitett munkakörben teljesít – ugyanezt a 20%-ot kaphatja.

Mindezt egybevetve egy két szakvizsgás, Phd fokozattal rendelkező, tapasztalt szakorvos igen nehezen lesz motiválható mondjuk karácsonykor az SBO-n való műszakvezetői pozíció elvállalására. 

A továbbiakban a szabadságolással, a másod- és harmadállásokkal, a bérszámítás alapját képező munkaévek számításával, a kollektív jogokkal, a végkielégítéssel, a személyes közreműködői szerződéssel, a  nyugdíj mellett munkát vállalókkal, az alapellátó orvosokkal, az egyetemi klinikák helyzetének alakulásával foglalkozik a Svéd Tamás által jegyzett cikk a MOK holnapján.