A harmadik hullám

Az ápolók napjának estéjén írom ezt a jegyzetet. Egész nap ők járnak az eszemben. Szakmai életem első felében minden munkanapon és nagyon sok ügyeletben közöttük éltem.

Isten éltesse az ápolóinkat!

Láttam örömeiket, bánataikat, érzékeltem a pályakezdők kirobbanó életörömét, büszkeségét a munkájukra, érzékenységüket az igazságtalanságokra. Láttam, ahogy lélekben „vele halnak” a heteken-hónapokon át gondosan, hatalmas erőfeszítéssel ápolt betegükkel, láttam szemükben az öröm könnyeit, amikor a napokig kómában fekvő agysérült gyermek feleszmélt, és elmosolyodott a hatalmas kötszerből készült fehér turbán alatt. Láttam a tisztes szegénységüket, amit eltakart a gondosan kivasalt egyenruha, keserűen észleltem a társadalom részvétlenségét, ha segíteni kellett volna rajtuk. Láttam a szemükben a szomorúságot, amikor anyagi okokból el kellett hagyják a pályát. Láttam azt a hatalmas örömet, amikor egy-egy kolléga, szülés után pár hónappal beóvatoskodott a pici gyermekével a karján, és soha egy rossz szót nem hallottam, hogy helyette egy darabig többet kellett dolgozniuk. Láttam a főnővérek gondjait, hogyan tudják a szűkös létszámból kiállítani a napi beosztást, úgy hogy a betegek ne érezzék az ő pillanatnyi gondjukat. A hiánygazdálkodás éveiben hogyan próbálják összeszedni mindazt, amire a betegeiknek szükségük van. Éreztem az idő könyörtelen múlását, ahogy fogy az erejük, de szemük csillogása, csendes bölcsességük feledtette az ősz hajszálakat.

Most egy éve reflektorfénybe kerültek, hirtelen egy ország, egy nemzet jött rá, mekkora szükség van rájuk. Az orvoslás kitüntetett pillanatai, a bravúros diagnózis, a hatásos életmentő terápiák, a briliáns technikával végzett műtétek minden mozzanatában jelen vannak a képviselőik, de amikor az orvosok befejezték a ténykedést, ők azok, akik maradnak és egy pillanatra se hagyhatják magára a beteget, ha arra van szüksége.

Isten éltesse az ápolóinkat a magyar szabadságharc főápolója, Kossuth Zsuzsa születésnapján, legyen velük mindig a „lámpás hölgy” Florence Nightingale szelleme. Maradjanak velünk, legyen utánpótlásuk, éljenek jobban, könnyebben, de mi szeressük őket, mert csak szeretettel lehet viszonozni azt, amit ők adnak a lelkükből, az erejükből, a szeretetükből.

Ha harmadik hullám, akkor harmadik hullám!

Miniszterelnök úr mondta pénteken reggel, hogy itt a harmadik hullám, miután ő is kifejezte nagyrabecsülését az ápolók iránt a mai ünnepi alkalommal. Most ő van abban a helyzetben, hogy tud is tenni értük, mert közvetlenül látja az erőfeszítéseiket.

A harmadik hullám megnevezésével szerintem le is zárt egy szerény vitát, amit egyik oldalon a tisztifőorvos asszony korábbi meditatív értékelése: „valahogy nem jutott teljes nyugvópontra a járvány második hulláma, hanem itt stagnál hetek óta”, a másik oldalon pedig Falus Ferenc véleménye, hogy ez még az első hullám jellemzett.

A vita legfeljebb didaktikus, hiszen a járvány itt van, sajnos terjed és növekszik. Portugália után nagy bajba került Csehország, majd Szlovákia is. Külső segítséget kérnek. Gondolom, elsősorban Szlovákiának igyekszünk segíteni, ameddig tudunk. A Dunaszerdahelyi Kórház igazgatója szerint az Angliából ingázók hozták haza a vírus brit mutációját. Ne legyen kétségünk, ez most át fog söpörni rajtunk. Most kell nagyon észnél lenni, és mindent bevetni a fertőzés megfékezésére. Az első hullám ügyében nagyon jók voltunk, a második esetében már nem annyira, le kellene vonni a tanulságokat. Ha a második hullám terjedési dinamikáját kombinálom a brit vírus fokozott fertőzőképességével, akkor keményen kell kapaszkodnunk és még szerencsére is szükségünk lesz.

A kormány keményen küzd az átoltottság fokozásáért, és ezt jól teszi. De szólnunk kell, hogy az egyik szemét a vírus terjedésén kell, hogy tartsa, és a védekezés összes durva eszközét készenlétbe kell helyezni, mert időben előbb érhet ide az az átkozott brit mutáns, mint a március elejére és pláne Húsvétra tervezett tömeges oltások elvégzése, és tegyük hozzá, azoknak a védőhatása hetek alatt fejlődik ki, és ezt az időtényezőt is kombinálni kell.

Vakcina és politika

Olvasóim tudják, ezekben a jegyzetekben kerülöm a közvetlen politizálást, mint „ördög a tömjénfüstöt”. De most muszáj valamit mondanom. Mint újságcsináló nem dughatom be a fülemet a rengeteg szakszerűtlen megnyilvánulás, politikai indulat vezérelte „szakmázás” előtt, legfeljebb irigylem azokat a barátaimat, aki ezeket mentálhigiénés okokból kizárják az életükből. De most szólnom kell, mert azt olvasom egyes közvélemény kutatásokban, hogy döbbenetes különbség van a kormánypárti és ellenzéki szavazók (tehát a civil lakosság) között, az oltási hajlandóság tekintetében. Az általános oltási hajlandóság se túl magas, de a különbség riasztó. Ebből az is következhet, hogy az ellenzékkel szimpatizáló, rájuk hallgató polgárok közül sokkal többen fognak megbetegedni, mint a másik csoportból. Ha nem lenne ilyen komoly következménye, akkor ezt akár viccesnek is tekinthetnénk.

Tudom, hogy „a beszélő fejek” mindig mélységesen meg vannak győződve az igazukról, akkor is, ha mind a tudatlanságuk, mind az elfogultságuk érzékelhető. Azt is tudom, hogy ez egy nagyon bonyolult kérdéskör. Még Molnár Lajossal vesztem egyszer össze, amikor a reformjainak egy részére azt találtam mondani: minden bonyolult kérdésnek van legalább egy biztosan rossz megoldása. Ott a társadalombiztosítás privatizációs tervéről volt szó. Manapság az oltások elmaradása és a védekezés lazítása tűnik a legrosszabb szcenáriónak. És ezen úgy tűnik, magukat komolynak tartó politikai erők dolgoznak.

Most is szólok, akkor is, ha a „borsót hányom a falra” és a „parazsat gyűjtöm a fejemre”. A két konkrét vakcinával kapcsolatos negatív harsogás ÁLTALÁBAN is gyanút kelt és sok embert a „nagyon elismert” vakcináktól is visszatart. Azokból pedig egyelőre messze nincs elég. A Szputnyik V vakcina körül a vitahullámok csendesednek, most a kínai fitymálása, leszólása van soron.

Alkalmazási előirat

Még a jegyzetírás elején jelzett a gépem: „breaking news”, megjelent a Sinopharm vakcina alkalmazási előirata az OGYÉI honlapján. Elolvastam mind a 20 oldalt. Nem vagyok gyógyszertudor, de számomra olyan, mint más korábban ebből a célból kiadott hasonló irat. Megnéztem most ugyanott a Szputnyik V. alkalmazási előírását. Az apró betűs bevezető sorok olyan nyugtalanító elhatárolódást, illetve magyarázkodást mutatnak, ami alapján az oltó orvos kizárólag a saját felelősségére adhatja be.

Tegyük világossá: azért van OGYÉI, azért van Nemzeti Népegészségügyi Központ nevű Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a maga jogi környezetével, hogy a magányosan vagy csoportban dolgozó orvos a kezébe adott, vakcinával töltött fecskendő alkalmasságáról, termékszavatosságáról ne viseljen felelősséget. Mivel nem ő gyártotta, nem ő, vagy a patikája keverte ki. Valakinek, egy hatóságnak tanúsítania kell, hogy mi az, amit bead, és amit bead, azt törvényesen adja be.

Ezért csak azt tudom kérni az OGYÉI vezetőitől, az Operatív Törzs illetékeseitől és a nekik dolgozó szakértőktől és jogászoktól: legyen pontosan olyan ez a két alkalmazási előirat, amilyen a többi kötelező tájékoztató. Kínosan pontosan. Az már közben tisztázódott, hogy veszélyhelyzet/vészhelyzet esetén az adott ország felelőssége és hatásköre az ilyen engedélyek kiadása.

Csendesen jegyzem meg, ha nem tájékoztatják pontosan az Operatív Törzset, és végső soron a miniszterelnököt a valóságos helyzetről, akkor az erőfeszítéseit kérdőjelezik meg és hozzák életveszélyes helyzetbe.

Tehát, azért legyen ez kínosan szabályszerű, hogy az alkalmazó orvosok felelősségét a termék irányába lenullázza. A gyártók és a megrendelő, valamint az oltást bevezető kormányok kell, hogy viseljék a felelősséget a termék iránt. Ezek után is bőven marad felelősségük az orvosoknak a betegek állapotával, a gyógyszer konkrét kiválasztásával és beadhatóságával kapcsolatban. Ha legalább a „hátuk védve van”, akkor, ha a beoltandó polgár élesen kérdez, akkor egyenes választ tudjanak adni. Ezt a kérdéskört a kormánynak kell kezelni, és ez itt most szakmai kérdés, nem érdemes másnak tekinteni.

Ha ezek után bárki megpróbál kampányolni az oltás ellen, akkor nyugodtan felelőssé lehet tenni az elmaradt oltások okozta halálozás, megbetegedések, szövődmények ügyében. Persze, „csak” erkölcsileg és politikailag. De ilyen vészteres időkben ez se kevés.

VÉDEKEZZÜNK A FERTŐZÉS ELLEN

VEGYÜK FEL AZ OLTÁSOKAT

VÉDJÜK AZ EGÉSZSÉGÜGYET, ÉS MA GONDOLJUNK AZ ÉRTÜNK DOLGOZÓ ÁPOLÓKRA!