A hátrányos szociális helyzet öröklődik, mert a fogyatékos család utódja nem tud kikerülni a szegénységből.
A vakok és a gyengénlátók számára a napi közlekedés sokkal nehezebb feladat, mint azoknak, akiknek jó a szemük. Vannak ugyan szabályok, amelyek alapján biztosítani kell a látássérülteknek az akadálymentes közlekedést, de a gyakorlatban nem mindenhol működnek ezek az előírások. Gyakran saját maguknak kénytelenek kiharcolni az akadálymentesítést. A fogyatékkal élőkkel szemben még mindig gyakori az elutasítás, a megértés hiánya. A probléma országszerte negyedmillió embert érint - írja a telex.hu.
Ballai Anna Mária a Telexnek beszélt a tapasztalatairól, ő 2015 óta a Vakok és Gyengénlátók Csongrád-Csanádi Megyei Egyesületének (VAGYCSOME) elnöke. Abban az évben kellett először felülvizsgálni a 2013-ban az önkormányzatoknak kötelezően megalkotott helyi esélyegyenlőségi programot. Az egyesület kérte, hogy a fontosabb városi gyalogátkelőknél újfajta hangjelzőket szereljenek fel a jelzőlámpákra. Szegeden néhány helyen már azelőtt is volt hangos jeladó, ami a rosszul látókat tájékoztatta arról, mikor zöld és mikor piros a lámpa a gyalogosoknak, de a környéken lakókat zavarta, hogy a lámpák színváltásakor egész nap szóltak a hangjelzések.
...
A vakok körében előfordul, mint Ballai családjában is, hogy a szülők is ezzel a fogyatékkal éltek, és azt a gyermekük is örökölte. A hátrányos szociális helyzet öröklődik, mert a fogyatékos család utódja sem munkával, sem az állami ellátások révén nem tud kikerülni a szegénységből.
A látássérültek számára a korai életévekben megkezdhető állami támogatású fejlesztőprogramok Ballai szerint nem elérhetők. Nagyon kevés olyan gyógypedagógus szakember, tiflopedagógus van, aki a látássérültekkel foglalkozik, az ő képzésüket állami eszközökkel kellene bővíteni és ösztönözni.
További részletek a cikkben.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza