A Harvard Egyetem kutatói egyedülálló, három évtizedet átölelő prospektív kohorszvizsgálatban elemezték a testmozgás változatossága és a hosszú távú egészségügyi kimenetelek közötti korrelációt, írja a hvg.hu.
A kutatás fókusza a hagyományos intenzitásalapú megközelítéssel szemben a mozgásformák sokszínűségére irányult. A vizsgálatba 110 000 ápolónőt és egészségügyi dolgozót vontak be, akik 30 éven keresztül rendszeres kérdőíves adatszolgáltatással rögzítették fizikai aktivitásukat. A kutatók a tevékenységeket a jógától a futáson át a kerti munkáig MET-pontszámok (Metabolic Equivalent of Task) segítségével standardizálták, ami lehetővé tette az energiafelhasználás összehasonlítását a nyugalmi anyagcserével.
Az évtizedes utánkövetés szignifikáns összefüggést mutatott a mozgási diverzitás és a túlélési esélyek között. A legváltozatosabb mozgásformákat végzők körében 19 százalékkal alacsonyabb volt a mortalitás kockázata, a specifikus kórképek, mint a szív- és érrendszeri, a légzőszervi, valamint a daganatos megbetegedések rizikója pedig 13–41 százalékkal csökkent a diverzebb fizikai aktivitás hatására. Az eredmények azt sugallják, hogy a változatosság jótékony hatása az edzés összidőtartamától és intenzitásától függetlenül is érvényesül.
A tanulmány szerzői, köztük Yang Hu, kiemelték, hogy a különböző típusú terhelések (aerob és rezisztenciaedzések kombinálása) eltérő élettani válaszokat váltanak ki, ami komplexebb védelmet nyújthat a szervezet számára, írja a hvg.hu.
Az adatok önbevalláson alapulnak, és obszervációs jellegű tanulmányként direkt ok-okozati összefüggés nem jelenthető ki, csupán erős korreláció. Az intenzitás tekintetében a „túledzés” jelensége továbbra is kockázati tényező marad, az előnyök egy bizonyos pont után nem növekednek lineárisan, ezért a klinikai gyakorlatban a betegeknek nem csupán a mozgás mennyiségét, hanem annak típusbeli diverzifikálását is javasolt szem előtt tartani a preventív stratégia részeként.