492 ORVOSDOKTORT AVATTAK AZ ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KARON

„Mi, orvosok különleges helyzetben vagyunk. Számunkra »az ember« nem egy körvonal nélküli derengés a célok homályában. A mi emberünk felkászálódik a vizsgálóágyra. Odanyújtja a karját, szabaddá teszi a mellkasát. Tünete, vérképe, szövettani metszete van. Leletei és félelmei. A saját »ügyét«, törékeny életét teszi a kezünkbe. Mi pedig a legféltettebb kincsét, az egészségét adhatjuk neki vissza, aminek védelmére felesküdtünk” – fogalmazott köszöntőjében dr. Merkely Béla. A Semmelweis Egyetem rektora kiemelte: a most végeztek nemcsak beteljesítették álmukat, de az ország és a régió legjobb egyetemén szerezték meg diplomájukat. „Ha a Semmelweis Egyetem az elmúlt hat esztendőben jól végezte a feladatát – és én hiszem, hogy így van – akkor Önökben eszme és rutin között, elmélet és gyakorlat között, hivatástudat és napi küzdelem között nem lehet ellentmondás. Önök már a gyakorlatorientált képzést előtérbe helyező, és a változó igényekre érzékenyen reagáló kurrikulumreformunk keretében végezték tanulmányaikat, a betegágyak mellett, a klinikai munkában tapasztalatokat szerezve. Egyetemünk célja azonban nem pusztán a tudás átadása volt: hanem hogy se a tankönyvek, se a laboreredmények, se az egyedileg vizsgált részletek ne takarhassák ki Önök elől az egész embert” – mutatott rá a rektor, azt kívánva a frissen végzetteknek, hogy találják meg azt a soha nem múló, belső hajtóerőt, amelyet ő is mind a mai napig érez.

Dr. Merkely Béla külön kitért arra, hogy a most végzettek első egyetemi évét jelentősen átírta a COVID-világjárvány, az amiatt bevezetett részleges távoktatás, a klinikák rendkívüli működése és a kötelesség, hogy az egyetem polgárainak a védekezés frontvonalában is helyt kellett állniuk. „Önök azok, akik tanulmányaik első pillanatában átélhették, hogy Semmelweis Ignác tanítása nem pusztán egy távoli eszme – hanem rögtön maga a tettre ösztönző valóság volt” – húzta alá. A rektor beszélt arról, hogy nemcsak a hallgatók tudása, de az egyetem is sokat gyarapodott az elmúlt években: portfóliója olyan területekkel gazdagodott, mint a traumatológia, az idegsebészet, a rehabilitáció, a neurointervenció és a reumatológia; többek között átadták a Nemzeti Orvosi Innovációs Képző Központot, megújult a herceghalmi sebészeti oktató és kutatólabor, elkészült a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika új épülete, és letették az Elméleti és Orvostudományi Központ bővítését jelentő EOK II. alapkövét.

„Ma újabb mérföldkőhöz értünk: a hamburgi Asklepios Campus Hamburg után immár a második német offcampus szerződésünket írjuk alá. A Westpfalz-Klinikummal elinduló közös képzésünknek köszönhetően a Rajna-vidék-Pfalz régióban is lesz elérhető orvosképzés a német fiatalok számára, a leendő orvostanhallgatók tanulmányaik első részét itt a Semmelweis Egyetemen, a második felét pedig Kaiserslauternben végzik majd” – mutatott rá.

Egész életükben emlékezni fognak rá, hogyan és kikkel jutottak el idáig. Emlékezni fognak nemcsak az itt elsajátított tudásra, de az élethosszig tartó barátságokra, talán szerelmekre is, Budapest szépségeire, a HÖK rendezvényeire, a Medikus Kupákra – arra, hogy életük egyik legmeghatározóbb korszakát Semmelweis-hallgatóként élték át. A diplomán, amit hamarosan a kezükbe vehetnek, együtt olvasható a Semmelweis név és az Önök neve. E kettő mától örökre összeforr. Viseljék büszkén mindkettőt!

– szólt a frissen végzett hallgatókhoz.

A teljes rektori beszéd ide kattintva olvasható.

Orbán Gábor, a Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány (NEOA) elnöke beszédében kiemelte: ez az alkalom egyszerre lezárás és kezdet. „Lezárása egy hosszú, sokszor embert próbáló tanulási időszaknak, és kezdete egy olyan hivatásnak, amelyben a tudás önmagában soha nem elég: szükség van ítélőképességre, felelősségvállalásra, emberi tartásra és folyamatos megújulásra is. A Semmelweis éppen attól különleges hely, hogy a magas mércét nemcsak kimondja, hanem következetesen meg is tartatja mindenkivel: az elsőéves hallgatótól az egyetemi vezetőkig, és igen, a kuratóriumi elnökkel bezárólag” – magyarázta.

„A technológia, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia gyökeresen alakítja át az egészségügyet. De az orvoslás lényegét nem veszi át: a beteg számára továbbra is a felkészült, felelős orvos jelenti a biztonságot. A jövő sikeres orvosának ezért egyszerre kell értenie a tudományhoz, a technológiához és az emberekhez” – emelte ki, hozzátéve, hogy az elmúlt években pont azért dolgoztak, hogy a Semmelweis Egyetem erre készítse fel a hallgatóit. „Most Önökön a sor, hogy tudásukkal, emberségükkel és munkájukkal tovább erősítsék azt a hírnevet, amelyet ez az egyetem az elmúlt több mint 250 év alatt kivívott magának” – fogalmazott Orbán Gábor.

Ezt követően a Medikus Zenekar adta elő Joseph Haydn D-dúr, 96. („Csoda”) szimfóniájának első tételét, majd Tímár Petra, Mercedes Amy Schulz és Marco Himsel orvosdoktor-jelöltek képzési nyelvük szerint előterjesztették az avatás iránti kérelmet. A három nyelvű eskütételt követően dr. Nyirády Péter, az ÁOK dékánja sikeres tanulmányaik elismeréséül orvosdoktorrá avatta a jelölteket, felruházva őket mindazokkal a jogokkal és kötelességekkel, amelyek az orvosdoktorokat Magyarország törvényei szerint megilletik. Dr. Merkely Béla rektor és dr. Nyirády Péter ezután kézfogásukkal doktortársaikká fogadták az új orvosokat.

A diplomák átadását és a rövid kulturális programot követően dr. Ádány Róza, a Megelőző Orvostani és Népegészségtani Intézet egyetemi tanára, a magyar népegészségügy nemzetközileg is elismert meghatározó szaktekintélye mondott motivációs köszöntőt. „Évtizedek teltek el azóta, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetemen engem orvosdoktorrá avattak, s jól emlékszem, hogy azzal a határozott meggyőződéssel vettem át a diplomámat, hogy én kiváló, sőt világhírű, kutatóorvossá válok. Erre készültem már diákéveim alatt is. Aztán szembesültem az első munkás hétköznapok valóságával” – emlékezett vissza arra, amikor az intézete legfiatalabb oktatójaként neki kellett ábrákat vetítenie. „Biztos vagyok benne, hogy Önök is határozott elképzelésekkel várják – a tág értelemben vett – holnapot, s talán még el sem tudják képzelni, hogy milyen feladatokkal, helyzetekkel találkoznak pályájuk során. Ma nem csupán diplomát kaptak. Mától emberek a legkiszolgáltatottabb pillanataikban fordulnak majd Önökhöz reménnyel és bizalommal” – fogalmazott. Kiemelte, hogy a most végzett hallgatók holnap még nem fogják tudni minden kérdésre a választ, lesz olyan döntésük, amelyet később újra kell majd gondoljanak, sőt, olyan napjuk is, amikor úgy érzik majd, hogy rossz úton járnak, de meg kell találniuk a továbblépés lehetőségét. Dr. Ádány Róza felidézte, hogy az Egyesült Államok és Japán rangos egyetemein keresztül hogyan talált rá saját szakterületére, a népegészségügyre és hogyan pályázta meg a Közegészségtani és Járványtani Intézet igazgatói posztját. „S akkor újra szembesültem azzal az igazsággal, hogy pályafutásunk alakulása nem pusztán a mi vágyainkon és terveinken múlik. Boján professzor úr tragikus balesete miatt kellett átvennem egy kormányprogram »Népegészségügyi Iskola« alprojektjének vezetését, alig pár hónappal azután, hogy az elindult. Nem voltam döntési helyzetben, vállalnom kellett a projekt továbbvitelét. Munkatársaim segítségével sikerült elérni, hogy mindössze néhány év alatt teljes spektrumú népegészségügyi képzést hoztunk létre, méghozzá olyan színvonalon, hogy a Népegészségügyi Iskolák Európai Szövetsége elnökéül választott, s ebben a minőségemben nemcsak a magyar népegészségügyi képzést és kutatást segíthettem, de számos kelet-közép-európai egyetemet is abban, hogy modern népegészségügyi képzéseket hívjon életre és működtessen. Sőt, 2005-ben Kormányhatározat hívta életre a magyar felsőoktatás történetének első Népegészségügyi Karát, s lettem annak alapító dékánja” – emlékezett vissza. Szintén felidézte, miként kezdett el a Semmelweis Egyetemen dolgozni és előtte milyen nehézségekkel szembesült. Mint fogalmazott, egy orvos igazi öröksége nem a kitüntetéseiben mérhető, hanem abban, hogy marad-e utána valami, ami mások munkáját és életét is segíti. Külön kiemelte, hogy az élet nem csak a hivatásról szól.

Életpályám tanulságaként hadd adjam át Önöknek azt a tapasztalatomat, hogy kevesebb csalódás fogja érni Önöket, ha a ’jó tett helyébe jót várj’ népi bölcsesség igazságát úgy fogadják el, hogy a jó szándékkal cselekvő embereknek az élet esetenként sajátos módon viszonozza (de viszonozza) a jó tetteit. Ne attól várják a jót, akivel jót tettek (bár elismerem, vannak erre szórványos példák), hanem azoktól, akik irigység nélkül, kellő szakmai magaslatról, elismeréssel követik az Önök tevékenységét

– mutatott rá dr. Ádány Róza.

„Nem csupán diplomát vettek át, hanem egy álmuk vált valóra. Egy olyan álom, amely sokak számára nagy valószínűséggel már a gyermekkorban elkezdődött. A mai nap azonban nem egy út végét jelenti, éppen ellenkezőleg, egy életre szóló hivatás kezdetét. Mától önök orvosok!” – fogalmazott köszöntőjében dr. Nyirády Péter. Az ÁOK dékánja szerint ez a cím egyszerre jelent szakmai elismerést, társadalmi megbecsülést és óriási felelősséget. „Egy olyan hivatás részeseivé válnak, amelyben a tudás mellett emberségre, együttérzésre, alázatra és erkölcsi tartásra is szükség van. Büszkék lehetnek arra, hogy a Semmelweis Egyetem diplomáját vehetik át. A Semmelweis Egyetem több mint két és fél évszázada szolgálja az orvosképzés, a betegellátás, a kutatás és az innováció ügyét. Intézményünk története összefonódott a magyar orvostudomány legkiemelkedőbb eredményeivel, miközben a nemzetközi tudományos élet és az orvosképzés meghatározó részévé vált” – mutatott rá, külön kiemelve, hogy a Semmelweis a világ legjobb egyetemeinek legfelső 1 százalékába tartozik, az ÁOK pedig Európa egyik legnemzetközibb orvosképző kara, ahol a hallgatók több mint fele a világ 130 országából érkezett.

Olyan korszakban végezték tanulmányaikat és váltak orvossá, amikor az orvostudomány fejlődése minden korábbinál gyorsabb. A mesterséges intelligencia, a precíziós medicina, a digitális egészségügy és az új diagnosztikai technológiák alapjaiban alakítják át a betegellátást, formálják a gyógyítás hétköznapjait. Mindez új lehetőségeket teremt, de egy dolgot soha nem helyettesített: az orvos jelenlétét, a figyelmet, az együttérzést, az emberi szót

– emelte ki, hozzátéve, hogy ezek azok az értékek, amelyek a jövő orvosát is nélkülözhetetlenné teszik.

Dr. Nyirády Péter külön kitért a gyakorlatorientált oktatást előtérbe helyező kurrikulumreformra: „Célunk az volt, és ma is az, hogy olyan orvosokat bocsássunk útjukra, akik nemcsak magas szintű szakmai tudással rendelkeznek, hanem egész pályafutásuk során nyitottak maradnak az új ismeretek megtudására, az önképzésre és a folyamatos szakmai fejlődésre. Hisszük, hogy a 21. század kiváló orvosa egyszerre magabiztos döntéshozó és együttműködő csapatjátékos. Olyan szakember, aki egész élete során képes tanulni, fejlődni, alkalmazkodni, aki képes önállóan felelősséget vállalni, ugyanakkor felismeri, hogy a modern betegellátás a különböző szakterületek szoros együttműködésére épül” – fogalmazott. „Legyenek nagy céljaik, mindig törekedjenek kiválóságra, dolgozzanak becsülettel, maradjanak kíváncsiak! Soha ne higgyék, hogy már mindent tudnak! Az orvostudomány folyamatosan változik, ezért a tanulásnak sincs vége, valójában most kezdődik csak. Lesznek sikereik, örömteli pillanataik, de lesznek kudarcaik is. Minden orvos életében eljönnek olyan pillanatok, amikor minden tudás és minden igyekezet ellenére sem tudnak segíteni. Ezek a pillanatok különösen nehezek, de ilyenkor is fel kell állni, tanulni kell belőlük, és másnap újra oda kell állni a betegeink mellé. Ez az orvosi hivatás egyik legnehezebb, ugyanakkor egyik legnemesebb része” – emelte ki, majd útravalóul azt kívánta a frissen diplomát szerzett orvosoknak, hogy őrizzék meg lelkesedésüket és legyenek méltó örökösei Semmelweis Ignác szellemiségének, a tudomány iránti elkötelezettségnek, az igazság keresésének, a bátorságnak és mindenek előtt az emberi élet feltétlen tiszteletének.

A magyar nyelvű képzésen részt vett orvostanhallgatók nevében dr. Varga Sára mondott köszöntőt. Felidézte azt a napot, amikor felvételt nyert az egyetemre, a szorgalmai időszakok könnyed pillanatait és az első kórházi élményeket is. „Ne feledjük, honnan indultunk, és min mentünk keresztül. Legyen bátorságunk visszanyúlni a gyökereinkhez – mert gyökér nélkül a legerősebb friss hajtás is hamar elszürkül. A tudásunk az eszköz, a hitünk az iránytűnk, az akaratunk a motor, a szeretteink pedig az a láthatatlan háló, ami megfog, ha zuhanunk. Ma nem pontot teszünk, hanem vesszőt” – fogalmazott.

Az angol nyelvű képzésben részt vett orvostanhallgatók nevében dr. Hollosi Julia Greta mondott köszöntőt. Ebben úgy fogalmazott: nem pusztán diplomájukat vették át a mai nappal, de hivatást is kaptak. Emlékeztette rá frissen felavatott társait, hogy az orvoslás nemcsak a tények bemagolásáról szól – az egy problémamegoldás, amikor a betegek az életüket helyezik a kezükbe. „A Semmelweis Egyetemen tanulni mindig is valami különleges dolgot jelentett. Kevés orvosi egyetem hoz össze ennyi különböző kultúrát, nyelvet és nézőpontot a világ minden tájáról” – emelte ki.

A német nyelvű képzésben részt vett orvostanhallgatók nevében dr. Marco Himsel köszöntötte társait. Felidézte a Budapesten töltött évek kihívásait és meghatározó közösségi élményeit, megköszönve a családtagok, az oktatók és az összes egyetemi dolgozó támogatását, akik végigkísérték a hallgatókat az orvossá válás útján. Kiemelte, hogy az orvosi hivatásban a tudományos felkészültség mellett az empátia, az emberség és a betegekre való odafigyelés a legfontosabbak, valamint elmondta, hogy a Semmelweis Egyetemen szerzett tudás és az itt kötött életre szóló barátságok a világ bármely pontjára elkísérik a végzősöket.

A szenátusi ülés végén a frissen felavatott orvosdoktorok kalapdobással ünnepelték tanulmányaik lezárását.

Szabó Ádám
Fotó: Barta Bálint, Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem