Az elmúlt harminc évben a 24 ággyal és 30-40 munkatárssal induló Vadaskertben több mint hatvanezer gyerek és családja kapott segítséget.
Az utóbbi időben sokat beszélünk a hazai oktatás körüli gondokról, elhibázott alaptantervről, túlterhelt diákokról és a generációról, amely a kialakult krízishelyzetben félő, hogy tanárok híján nem kapja meg az őt megillető tudást a magyar iskolákban. Arról azonban, hogy mindemellett mi mindennel küzd még ez a korosztály, kevés szó esik. A hazai gyermekpszichiátria fellegvára, a Vadaskert épp idén ünnepli harmincadik születésnapját. Története már önmagában is izgalmas korkép a rendszerváltás utáni Magyarországról, írja a Válaszonline.
Van a magyar orvosi ellátás térképén egy különleges zárvány. Kifejezetten hazai képződmény, amelynek már a létrejötte is olyan karakteresen kelet-közép-európai, hogy máshol meg sem születhetett volna ebben a formában. Egy ember rögeszméjéből jött létre, de már a kapunyitáskor is égető hiányra válaszolt – mára pedig nélkülözhetetlenné vált a hazai egészségügyben.
Az elmúlt harminc évben a 24 ággyal és 30-40 munkatárssal induló Vadaskertben több mint hatvanezer gyerek és családja kapott segítséget, munkatársainak száma mára 80 körülire duzzadt. Az itt dolgozó stáb, amellett, hogy számos gyermekpszichiátriai zavar és problémakör biológiai és pszichoterápiás kezelésével próbálkozott, részt vett kutatásokban és speciális terápiás programok kidolgozásában, de a szakemberképzésből is kivette a részét.
Ennek a munkának tükrében ma már szinte elképzelhetetlen, hogy az intézményt a nyolcvanas években még az Újpesti Kórház szűkké és kényelmetlenné váló gyermekosztályán dolgozó Gádoros Júlia elhivatottsága hozta létre a család, a beteg gyerekek szülei, a barátok és mindazok segítségével, akik – sokszor szó szerint – szembe jöttek vele abban az időben.
– 1986-87 körül fogalmaztam meg először, hogy mi volna a korszerű, az igényeknek megfelelő struktúra, amelyben elképzelhető a hatékony gyermekpszichiátriai munka, és amerre jártam, mindenhol erről beszéltem akkoriban – kezdi a történetet Júlia.
A Lipótmezei útra, az egykori OPNI területére építész édesapja és statikus nővére tervezte meg a házat, amely a különböző viselkedészavarokkal, pszichés betegségekkel küzdő gyerekek és családjaik mentsvára lett. Az, hogy éppen ott épülhetne fel az ország első és egyetlen önálló gyermekpszichiátriája, egy baráti összejövetelen körvonalazódott, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet igazgatója, Veér András ötlete nyomán.
Gádoros Júlia ígéretet kapott a fővárostól és a minisztériumtól is, hogy hozzájárulnak az új épület felhúzásához, amelybe így kiköltözhetett volna az Újpesti Kórház második-harmadik emeletéről a gyermekpszichiátriai ellátás. Ám az ígéret, ahogy az lenni szokott, nemigen akart valódi támogatássá válni.
Az intézmény sok más szempontból is egyedülálló volt. Alapítványi fenntartásban maradt, az állam pályázatokon és az egészségbiztosítón keresztül járult hozzá a működtetéséhez. Az indulással párhuzamosan pedig egy iskola is létesült az egyik szárnyban, ahol a közösségbe a terápia ellenére is nehezen integrálható gyerekek folytathatták tanulmányaikat.
– A Vadaskert gyönyörű környezete már maga a fél gyógyulás. Ezen túl mi mindig hangsúlyt fektettünk arra, hogy szeretettel fogadjuk a szülőket, a betegeket, hogy mosolyogjon a recepciós, meg a takarító néni. Hogy az intézmény atmoszférája is gyógyító legyen – mondja Júlia, aki tíz évvel ezelőttig, míg át nem adta a vezetést, személyesen felelt mindezért. Ám ma is jelen van a kórház mindennapjaiban.
Az egész életén átívelő gondoskodási ösztön, úgy látszik, mindhalálig kitart.
A teljes riport a Válaszonline-on.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza